K. Firszov a Kr.e. 6-4. sz. szauromata/ szarmata népességének sírleleteiről írt cikke komoly áttekintést ad a Don és az Urál területétől délre eső részek temetkezéseiről. A cikkben foglalkozik az állatstílus összehasonlító vizsgálatával, és a leletkategóriák segítségével 2-3 különböző régészeti kultúrákat igyekszik elkülöníteni, melyek szintén a szkíta kultúra részét alkotják, a leírt ismertetés szerint is.
Az Alsó-Volga vidékének szauromata emlékei fejedelmi temetkezéseket jelentenek. Nazarov és Oszk közelében a Cebakla felső folyásától nyugatra találtak egy gazdag sírt, melyet 1980-ban tártak fel, és melyet a Kr.e. 6. sz. végére, 5. századra kelteztek 59 tárgya alapján. Ezt a Moszkvai Állami Múzeumban helyezték el, kiállítások keretében. A leletanyagban csontkanalat, állatábrázolásos botvéget, korong formájú bronztükröt, bikonikus arany fülbevalókat találtak. A cikk részletesen ír az egyes tárgyak kinézetéről, ismerteti azokat. A plasztikus ornamentális díszítés metszés technikájával kombinálva került felhasználásra a kanál esetén, a medve testébe macskaszerű ragadozót véstek. A talált csont és szaru kanalak a szerző szerint az eurázsiai sztyeppe lovasnomád anyagi kultúrájának tipikus elemét képezték. Formájuk alapján a szerző mások megítélést követve, ezeket piperecikként kezeli és ismerteti, és megjegyzi, hogy legújabban kultusztárgyakként kezelik ezeket. A kanalak állatstílusú díszítés körébe tartoznak, mint megállapítja, és leírja azokat, de megemlíti azt is, hogy a Kr.e.4. század idejére ezek nagy része díszítés nélkülivé válik. A csont botvég párhuzamát a Közel-Keleten keresi, és az Akhaimenida művészetből származtatja, és az altaji Pazirik kurgán csont- és fafaragványai között említi. A BIS-OBA kurgánból aranylemezből készült süvegcsúcsot, és négylevelű rozettákat emel ki a szerző, ritkaságként említve a szauromata leleltek között. Ezeket ruhadíszként tartja számon, és szakrális-mágikus jelleget tulajdonít nekik. Kr.e. 6. századinak tartja az innen előkerült bikonikus arany fülbevalókat, melyeknek kúpjai nyitott aranyhuzalon függenek. Az előállítási technikák különbözőségét csak néhány formai részletben jelöli meg. A leletek között szereplő nagyméretű bronztükröt párducalakban végződő nyéllel írja le, melyet az olbiai szkíta példányoktól ellentétben sematikusnak jelöl meg. Elterjedési területüket Magyarországtól Orenburgig említi. A bis-obai kurgánban üveggyöngyöket, kavicsokat, fenőköveket, kézzel formált edényt, és három kék és ezüst festékkel töltött kagylót említ. Találtak még benne fekete, kék, sárga, barna és zöld ásványi porfestékeket is a leírása szerint, melyeket bőr zsákocskákban vagy agyag-, és kőedényekben is tároltak, s melyeket dörzsöléssel állítottak elő. Tárolásukra agyagfazekakat használtak, színes főníciai üvegedényeket pedig a gazdag sírokban lelünk.
A Miass folyó környékén, Karcazinszkaja és Csenojarszkaja falvak közelében 1987-ben parasztok találtak arany nyakperecet, vaslándzsával és szauromata rézüsttel. Sajnos ennél pontosabb leírást nem ad a szerző, tehát elég felületesnek tűnik az ismertetése. Sem a beszámolókat nem említi, sem azoknak a helyét, fellelhetőségét. A leírása meglehetősen pontos a tárgyakról: két összeforrasztott, kerek átmetszetű, üreges pálcából készítették, és végeit aranylapokkal zárták le. Megfigyelése alapján az arany nyakperecek állat- vagy mesebeli lények fejében végződhetnek. Ezek a leletek ebbe a csoportba tartoznak, viszont végződéseik hiányoznak.
1928-ban folytatták a Bis Oba környéki kurgánok vizsgálatát, egy kurgán feltárásával, B. N. Grekov vezetésével – említi. Más feltárásokat nem hoz nyilvánosságra, és nem is utal lehetőségekre sem, ami a cikk hiányosságai közé sorolandó. Az Orenburg környéki 7. kurgánban kerek lapú kőasztalt találtak, melyek párhuzama a Dél-Urál területén fordul elő. Hordozható áldozati oltárnak tartják, melyeket festékek összetörésére is használhattak. Említi viszont a szauromata vezető réteg további sírjait is, az Ilek folyó mentén. A Pjatimari-I. 3 nagy kurgánjának leleteit elemzi még a szerző a cikkben, melyek 3-5,5 méter magasak révén, kisebbekkel voltak körülvéve. A 8. kurgán Kr.e. 5. sz.-i gazdag építménye csoportos temetkezést tartalmazott. Az itt temetett harcost az eredeti földfelszínre fektették, és felszerszámozott lovak temetkezése volt mellette.
A 4. kurgán kora szarmata komplexuma 2 m magas, és 24-32 m d-jű temetkezés volt, melyet kőpáncéllal erősítettek meg, és négy temetkezést tartalmazott. Központi sírja 6,5x5,5 m, 1,9 m mélyen, és fatörzsekkel fedték. A leletei között pofarudas zabla, bronz fejhámdíszek, főníciai import üvegedény, kék színű, sárga-fehér sávos átlátszó üvegtál, korongformájú kék emailberakásos peremükön granulációval és filigránokkal díszített aranyfülbevalók voltak. A medve és patás leletek más sírokban is előfordultak, homloklemezekkel is. Gyerektemetkezést is leír a szerző, krétával jelzett kőlapos koponyaborítással. A sír padmalyos, mellékletekben nyílhegyeken kívül birkacsontokat, vadkanfog-csüngőt és csontkést említ. A közeli temetkezéseket családinak feltételezi. Beszámol Mecet-Szaj 25 kurgános temetkezéséről is, részletesen, és a 8. kurgán 5 temetkezését emeli ki, melynek fősírja két gazdag nő temetkezését rejtette, dromoszos megoldással, faszerkezettel. Az idősebb temetkezés bronzpálca nyakláncát aranylemez borította, és ezüsthuzal fülbevalói voltak, többféle melléklete teknősbéka tányéron kívül lapos bronztükröt, fadoboz maradványt is rejtett. A fiatal nő mellékletei üveggyöngyöket és karneolt is tartalmaztak, tegeze mellett pedig indiai bronztükör feküdt. Az Altaj-vidékéről 10 temetkezéses kurgánt hoz példaként, és részletesen elemzi. A Kr.e. 5-4. sz.-ra datálja. Hucsotóvó területéről a lószerszámzatos temetkezést, lóasztragaloszokkal. A cikk pontos elhelyezéseket, és sírrajzokat nem tartalmaz, viszont a tárgyak képei meglehetősen jó minőségűek, elemezhetők. Felveti a ragadozófejekben végződő zablapálcák furcsaságát, de pontosan nem jelöli meg, miért tartja ezt furcsának. Teve, és vaddisznófej ábrázolásokat ír még le, és a pontuszi művészet hatásának tartja az utóbbiakat. Az összekötözött jávorszarvas ábrázolásokkal pedig áldozati mivoltukra céloz. Leírja, hogy a sírokban 11 lószerszámkészlet volt, jelképes lótemetkezésként. Váratlanul végződik a cikk, pontatlan leírással, és földrajzi közlésre utalással.