A cikk a lelőhely pontos helyét részletesen ismerteti. A leleteket az Ikervár határában létesítendő Szélerőműpark nagyberuházáshoz kacsolódóan találták. A Pinkóci, Malomfeji, Csontházi –dűlők /Agg-erdő/ területén emelendő szélerőmű turbináinak és szerelőterületének helyén.
A területen 17 000 m2 –en folytattak feltárásokat 2010 májusától 2011 februárjáig.
A Rába-folyó és a Gyöngyös-patak dombhátain humuszos sárga homokos apró vörös kavicsokkal fedett területén folytatott terepbejárás 5-6 őskori kerámiatöredéket eredményezett. Humuszolás és felülettisztítás után őkori kerámitöredékeket hoztak felszínre 40 centiméteres mélységből, az altalaj pedig bolygatatlan, sárga, löszös, vörös, apró kavicsos jellegű volt.
A feltárt lelőhelyek a Pinkóci-, Malomfeji-, Csontházi-, Agg-erdő –dűlő területén összefüggő jellegűek voltak, és egymásnak szerves részét képezik.
A címben szereplő bronzkincseket a Malomfeji-dűlőben találták, ahol a kavicsbánya gödrétől 25 méterre helyezkedtek el.
Az újkőkori, vaskori lelőhelyek mellett avar kori települést is találtak, melynek csupán egyetlen félig földbe mélyített háza volt.
A római kori temető néhány hamvasztásos rítusú, közepesen gazdag, bronzérmekkel jól datálható sírja került elő, néhány urnamezős gödörrel és kerámiával, bronztárgyakkal. A gazdagon díszített bronz kés és a kora bronzkori félig földbe mélyített épület kísérte a leletegyüttest.
A cikk ismerteti az előkerülés körülményeit is. Ezek szerint a dombháton vaskori jelenségek sűrűsödése volt megfigyelhető, mely a nyugati területek (Csontházi/Agg-erdő) területén csökkenő intenzitást mutattak.
A megyében harmadikként került elő egy díszített női idol, a dunántúli vonaldíszes kultúra emlékeként. Több száz jelenség mutatta azt, hogy feltehetően a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának települése lehetett, és mellette egy vaskori Halstatt település és egy hozzá kapcsolódó temető látott napvilágot.
A lelőhelyek jelentőségét a cikk két lényeges pontban állapította meg. Az első közlés szerint az 50. objektumban kis, aknaszerű kiképzést találtak, 2 méter mélyen, ahol "in situ" találtak bronzékszerekből, bronz övlemezekből, bronzlemezekből készült szűőtölcsért, bronzedényt, és ötvöstárgyakból álló bronzkincset. Mindez a Dunántúlon meglehetősen egyedülálló leletet jelentett. A másik jelentőségét a lelőhelynek az adta, hogy 900 méter hosszan, folyamatosan követhető volt nagy kiterjedésű vaskori lelőhely, és a lelőhely horizontális szerkezete is. A lelőhelyen differenciált tevékenységi területeket lehetett lokalizálni, az elkülöníthető lakófunkciójú területek és temetkezési helyek, valamint a 300-400 m2-nyi szakrális üres tér jellemezték. Mindezt különleges tartalmú, tudatosan sorba rendezett, ugyanolyan formára és méretűre kialakított régészeti jelenségek övezték, valamint tűzrakóhely övezte.{1}
Az egyik, feltételezhetően rituális jelenségekből származó bronzkincs innen származott. Előkerült egy 4-5 edényből álló Hallstatt-kori edénydepó is, az egyik üres tér középpontjából.
Ehhez hasonlót találtak Vas megyében, Sé település Malomi dűlője területén is, ahol a kútszerűen kiásott gödröt a feltáró áldozati gödörként interpretálta.{2}
A lelőhely jellegét a jelenségek funkcionális interpretációja alapján települési, temetkezési és egyéb területek elkülönítése települési-, temetkezési-, és egyéb területi interpretációt eredményezett.
A lelőhely jellege szerint ház- vagy sárépítmények lehettek, a kincs környezetében talált épületek. Funkcionálisan két csoportba sorolhatók a félig földbe mélyített, egy vagy két oszlophelyes, lekerekített sarkú, téglalap alaprajzú építmények, melyek átlagos mérete 3x4 méter. De a cikk sajnálatos módon ezt az állítását nem fejti ki, nem jó logikával építi fel. A jelenségekben előkerült leletek alapján inkább sírépítménynek feltételezik a szerzők. Az itt megtalált leletek között az ismertetés szerint a finomkerámia dominált. Díszített és festett áru, grafitsávos edények, tálak, díszített és pyxis-fedők, gazdagon díszített orsógombaok, és szövőszéknehezékek, megmunkált agancseszközök, agancsdarabok. 1-1 kisebb csont- és fémtárgy, csontár, bogozó vagy vaskés, bronzár, díszített bronzkés. Szisztematikus átvizsgálás után kontextusnalízist végeztek, és párhuzamokkal vetették egybe.{3}
Az előzetesen kezelt leletanyag kora és jellege megegyezik az ikervárival. 1 méter hosszú meander- és háromszögmotívumokkal díszített "agyagoltár"-t találtak, viszonylag kis kiterjedésű lelőhelyen pedig négyszög alaprajzú félig földbe mélyített négyszög alakú jelenséget találtak, 3x4 méteres alaprajzzal. Ezek nem pusztán általában vett kultikus jelenségek, hanem temetkezési rítusokhoz köthetők. Hallstatt időszak meander motívumaik a vaskori kultikus-szakrális tevékenységekkel függenek össze. Az oltár hátrafelé szűkülő-aljú volta tárgyi analógiák alapján és a jelenség kontextusa alapján külső épületdíszítő elem lehetett.
A kiemelkedő és precízen bemutatott felhasználási mód korábbi vagy kortárs közép- és észak-itáliai ún. házurnákra utaló párhuzamokra utal.{4}
Az etruszk kultuszéletben előforduló déli tájolás jellemző, az épületdíszítő elemek a bejárat felett helyezkednek el, a D-DK irányban néző szentély-, és templom homlokzat és bejárat jellemzi őket.
A vaskori "oltár"-t a cikk ékesített sírépítményként ismerteti a cikk, amelyet inkább temetkezési helyként tüntet fel. Közeli példaként pedig Moraviċany példáját említi meg. A négyszögletes, földbe mélyülő jelenségek sír-voltát egyértelműnek tekinti.{5} A hamvak faszénnel erősen kevertek a leletismertetések szerint, és az elhunytak mellé orsógombot, csészét és tálat is helyeztek. A sírok átlagos méretét 2x2 méterben és négyszögletes alakban határozták meg. Dojna Dolina lelőhelyen megfigyelt régészeti jelenségek is hasonlóak, antropológiaiés etnográfiai adatok alapján a halottakat lakóházakban és épületekben másodlagosan temették el, és a halott mellé útravalóul ételt és italáldozatot helyeztek. A halottak így az élőkkel a biológiai haláluk után is kapcsolatban állhattak, ami feltételezi azt is, hogy a család szerves részeként éltek tovább haláluk után is.
Az ikárvári jelenségek közül azokban, amelyek hasonlítottak, kevés kalcinátum és égett csontmaradvány került elő.{6}
Ismertetik a pontos építmény méreteket (5x6 m-es oszlopszerkezetes, vesszőfonatos és tapasztásos falkonstrukció, lekerekített négyszög alakú építményekkel, árulkodó paticstöredékekkel). A betöltésekben díszítetlen és durva kerámia dominált, nem került viszont elő egyetlen tüzelőberendezés-nyom sem!
A lelőhelyen előkerült temetkezések mindegyike szórthamvas típusú volt, csontvázas temetkezés nem fordult elő!
A sírgödrök sekélyek, kis méretűek, és a sírgödrökbe urnát helyeztek. 1-1 nagyobb urnán és 11 kisebb edényen kívül mást nem helyeztek a halottak mellé.
2 sír esetében bronz ékszer, fibula, tű került elő, a hamvak mellett vastag, faszenes rétegben. A szórthamvas rítusú sír mélysége eltérő volt, és kiemelkedett mások közül. Leletei között rozettadíszítés, besimított, lecsüngő háromszögdíszes, árkolt bügyökdíszes, nagyméretű, polírozott, fekete színű edény volt.
Feltártak három, halomsírhoz kapcsolódó körárkot is ( 167.o.), melyeket a Hallstatt kori temetkezéshez tartozónak tekintettek. A kormeghatározást pedig az itt talált cserépdarabok segítségével végezték. Analógiaként az ausztriai Fanzhausen feltárt árokkeretes sírjait hozták a cikk írói. Az itt talált bronz övelemez az ikervári lelőhelyről sem hiányzik! A lelőhely kompexitása miatt a feltárás jelentőségét azzal is jelzik, hogy egy várható monografikus feldolgozásra, és annak részletességre is utalnak.
A cikk kifejti a korábban már említettek szerint a kincs jelentőségét is. " A kincs maga a vaskori település egyik 2 méteres mélységű, 1,6 méteres átmérőjű, kerek alaprajzú, egyenes és lapos aljú, hengeres formájú gödrében helyezkedett el - ez az Ikervár, Pinkóci-dűlő 50. objektum (3. tábla)." –írják. (107. old.)
Természetesen nagy a jelentősége ezekben az esetekben az említettek szerint a restaurátorok munkájának is. (107. old)
Magát a kincset szondázással, óvatosan több irányból megbontva tárták fel, így in situ tudták megmutatni a pontos elhelyezkedést, analógiát szolgáltatva ezzel a további kutatások számára is. Mindezt a továbbiakban tudatos emberi tevékenységekként nevezték és jelölték meg.
Bonyolultabb kérdésekre is utalt a cikk a továbbiakban. Ezek felvetése is fontos folyamat.
Említik a másodlagos - kauzális – információtartalom fogalmát, melyet kérdések sorával igyekszenek megvilágítani{7}:
- miért rejtették el magát a kincset?
- miért éppen oda rejtették, ahol megtaláltuk?
- miért olyan különös módon került elrejtésre az értékes tárgycsoport?
- ki/kik rejtette/ék el a kincset?
- ki/mi elől, milyen célból került elrejtésre vagy elraktározásra?
A harmadlagos - multidiszciplináris – információtartalom sem elhanyagolható kérdés!{8}
Így említi a cikk a tárgyakon, mint hordozón és rendkívül jó megőrző közegen megtalált és megőrzött szervesanyag-maradványokból nyert információtöbbletet.
Az in situ talált leleteket mintegy 5 kg –nak írja le, és a dunántúli vaskorkutatásunk és a Hallstatt-időszak máig napvilágot látott egyik legjelentősebb leleteként hatorozza meg.
A cikk jelentős hangsúlyt fektet a bronzkincs laboratóriumi feltárására és a komplex természettudományos és régészeti leletek metódusainak ismertetésére is. A munkacsoport tagjai között szerepelt például:
Bodor Elvira, Herbich Katalin, Ilon Gábor,Marton Erzsébet, Náfrádi Katalin, Páll Dávid Gergely, Sándorné Kovács Judit.
Az alapszámozással ellátott kincset többféle módon vizsgálták:
röntgen, MR és CT felvétel készült a szombathelyi Markusovszky Kórház
Diagnosztikai Osztályán. (110. old.)
A cikk a bontási szinteknek megfelelően részletes tájékoztatás ad a történtekről, a vizsgálatok menetéről, és ismerteti a szükséges lépéseket. A felhasznált képanyag nagyszerűen mutatja be a leletek állapotát és minőségét, dokumentálva a régészeti és kémiai vizsgálatok minőségét, és megmutatva a vizsgálatok eredményeit is. (pl. 7. tábla, 112. old)
Vizsgáltak szervesanyag- és karbonáttartalmat, végeztek talajtani vizsgálatokat, archeobotanikai elemzésekkel, fitolitelemzésekkel, makrobotanikai kutatásokkal. Ennek eredményeit a 8. tábla ábráin láthatjuk.
A pollenanalitikai vizsgálatok eredményei után a cikk kitér a lehetséges funkcionális interpretációkra is, melyekben felhasználja a régészeti és természettudományos vizsgálatok eredményeit is. Az ikervári kincs üllőjét ötvös hagyatékaként jelöli meg. Pontos és részletes rajzokat láthatunk a tárgyak formájáról, állapotáról, melyek részletesen feltüntetik a motívumkincseket is. (120-121; 124. stb. old.)
A részletes ismertetések után már csak kevés helyet szentel a kronológiai meghatározásoknak, de ugyanilyen részletgazdagon jelöli meg illusztrációival a felsorolt és feldolgozott anyagokat. Ezek alapján az információk alapján a kincset, az Ikerváron előkerült bronzkincset a fent bemutatott lelet- és jelenségpárhuzamok alapján a vaskor középső időszakára, a HaD időszakra, még inkább annak az első felére, azaz a HaD1 időszakra keltezték.
A cikk a feldolgozáshoz jó minőségű, használható bibliográfiát használt fel, mely segíti a további kutatásokat és meghatározásokat is.
Sajnálatos módon mégis kicsit nehezebben áttekinthetőnek véltem az anyagot, szerkezeti tagolása és nyomdai elrendezése miatt. Talán ez a technikával is módosulni fog.